Rák

(a keleti állatövben: Bivaly, v. Ökör)

Elemi minősége: Víz
Színe: Kék
Hívószavai: Jóság, Szeretet, Önfeláldozás, Anyaság, Napfordulat - Szent Iván
06.21. - 07.20.

A Napúton haladva fordulóponthoz érkezünk. Az évben itt van a legtöbb mindenből, ami jó: a Fényből, a jóságból, a szeretetből, és az ingyenkegyelemből. A valódi fordulat a nyári napfordulón válik kézzel foghatóvá: ami eddig növekedett, alászállni és befelé érlelődni kezd. A rák hátráló mozgása is erre utal. De erről szól Keresztelő Szent János is, aki a következőt mondja Krisztusról: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem…” Csillagászati és időbeli értelemben is e téridő-szakaszon előlegeződik az új fény, a Világ világosságának téli megszületése, hiszen a Rák csillagkép középső szakaszán találjuk a „Jászolt a szamárkákkal”, a Rák állatövi egységének keleti megfelelője pedig az Ökör. Az „Ökörke szamárka” így már nem életképi cukiság, hanem kivételes kozmikus együttállás jelölője.

A fény és minden kegyelmi ajándék „csúcsra járatásának” felelőse – az atyai tulajdonságok letéteményeseként – az erőben lévő Jupiter. Ám a bolygóminőség- szintű anyaság képviseletében a Hold egyetlen otthonát is e szent helyen és időben találjuk, a vele járó, önmagát kisebbítő áldozat révén. Az önfeláldozó szeretet és mint a krisztusi áldozat jelölője, ősi gyökerű képjelként kazettás mennyezeteinken a gyermekeit önvérével tápláló pelikánként jelenik meg, így a csengersimai ref. templom festett tábláján is. A Rák képjele önmagában is megidézi a teremtett világunk felülnézeti képét, magát a teremtő működést. A Rák együtt a Mérleg képjelével a tartósan fennmaradni képes teremtett világ alapképletét adja.

Egykor általánosan elterjedt napfordulati szertartásunk volt Szent Iván, vagy Virágos Szent János – Magyar Ilona ünnepe, melyen nagy, négyszögűre rakott tüzek hirdették a Fény diadalát, ám a Tűzkerék legördülése a fordulatra is figyelmeztetett.

Magyar népmesék
Pelikánmadár