A magyar népmesék és a Napút

Népmeséink legfontosabb sajátosságainak ismertetése a háromrétegű világképpel és az égigérő fával vette kezdetét: ezúttal azt vizsgáljuk meg, hogy milyen keretek között fejti ki mondandóját a magyar népmese. Az egyik ilyen meghatározó kozmikus keret a Napút. A természetben tájékozódó ember számára a Nap „látszó”, a Hold és a „bujdosó csillagok”, vagyis a bolygók valódi mozgása a csillagos égbolt horizont feletti sávján, magyar megnevezéssel a Napúton, idegen szóval az ekliptikán történik. A Nap útját (Via solis) Apáczai Csere János Magyar encyclopaedia-jában már a XVI. században említi, a XIX. században e formában Arany János és Petőfi is alkalmazta költészetében, Napútként pedig Fazekas Mihály és Csontváry Kosztka Tivadar is használta, tehát ekkor még közismert a jelentése. Népmeséinket vizsgálva megállapíthatjuk, a mesehős is ezen az úton vándorol.

Támogató jegy vásárlása / Belépés Vissza