SzaRVaSNyoMoN szabadegyetem
II. Rákóczi Ferenc és az örök szabadság reménye
Buda visszafoglalása után a nemzeti királyság helyreállításának reménye hamar szertefoszlott, miután a Habsburgok új szerzeményként tekintettek az országra. Sem a szabad királyválasztás, sem az ellenállás jogát nem gyakorolhatta a magyar nemesség, s ősi birtokait sem kaphatta vissza. II. Rákóczi Ferenc ebben a helyzetben lát neki a nemzeti szabadság helyreállításának, aki erkölcsi és minden egyéb tekintetben is kimagaslik kortársai közül. Óriási tehetsége, szervezőképessége nemcsak a magyarok, hanem más népek szabadságának kivívására is alkalmassá tette, tehette volna. Ez az időszak azonban már a nagyhatalmi játszmák, a vallásháborúk kora, ahol az erkölcs és uralkodói nagyság többé nem számít erénynek. Habsburg Lipót, megkoronázott magyar királyként mindent megtett azért, hogy akár Magyarország egy részének feláldozásával is megsemmisítse Rákóczit. Az örök erkölcs szabadságharcát megvívó vezérlő fejedelem csillagának leáldozásával egy újabb korszak zárul le a nemzet történelmében, s ő maga ezzel el nem évülő példát ad nemcsak nemzetének, hanem a világnak is.
