Népmeséink magyar nyelve 2. Szántai Lajos előadása
Szántai Lajos előadása
Anyanyelvünk és a népmesék összefüggéseinek vizsgálatát a szerves nyelvészeti kutatások alapján kezdtük meg. Ennek értelmében a magyar nyelv szilárd vázát hat mássalhangzó-kategória alkotja: nevezetesen az ún. „Jelíró” (R, L, J, Ly), a „Kihágó” (K, H, G, Gy), a „Tudó” (D, T, Ty), a „Menő” (M, N, Ny), a „Befúvó” (B, P, V, F) és a „Csúszó” (S, Zs, Sz, Z, C, Dz, Cs, Dzs). E hangkategóriák korántsem önkényesek, bennük a hangok a hangképzés helye, a hangképzés közbeni szájállás, valamint a jelképzés során a mozgó pont irány-, ill arányváltozása szerint kerülnek egy hangzóbokorba. Az első előadásban Szántai Lajos egy-egy kategória akár egyetlen hangjának segítségével a nyelvi úton, azaz az Igével való teremtés, teremtődés folyamatát vezette végig a hat kategórián keresztül. A második előadás ezt az organikusan építkező, „ragozó-rügyező” nyelvi rendszert szembesíti a népmesék névadási gyakorlatával, nyelvi univerzumával.