SzaRVaSNyoMoN szabadegyetem
Az ifjú magyar révész és a lélek túlvilági utazása
A magyar népdalokban ősi szeretetvallásunk emlékeit mutatta ki Szántai Lajos az előző alkalommal. Ezúttal népdalaink egyik csoportjának jellegzetes szereplője, az ifjú magyar révész lesz a vizsgálat tárgya. Sajátos vonása révészünknek, hogy görög mondabéli „kollégájával”, a mogorva Kharónnal ellentétben, a lélek túlvilági utazásáért nem csak hogy nem fogad el anyagi természetű fizetséget, hanem ellenkezőleg, a túlsó partra történő átvitel feltétele a lélek anyagi kötöttségektől megszabadult tisztasága: a nagy hajó utasa azt a szép szeretőt ajánlja a földi gazdagságot megtestesítő javak felsorolása után az utazásért, akit nemcsak konkrét személyként, de ősi szeretet-szerelemvallásunk képviseleteként egyaránt azonosíthatunk. Az ifjú magyar révész „munkájának” nélkülözhetetlenségére figyelmeztet örökbecsű soraival a XX. századi magyar líra költőóriása, Nagy László is: „S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra?”
